A múlt hétvégén elmentünk az Uppark House and Garden-be, ami szintén egy National Trust-os ház. Ott is, mint mindenhol, a szobákban ki voltak helyezve információk a bútorokról, szobrokról, függönyökről és festményekről. Képeket nem készíthettem, mert a tulajdonosok még ott laknak - persze egy másik szárnyban - és ilyenkor a legtöbb esetben nem lehet fényképezni.

Nagyon fura volt, hogy az egyik képet nem láttam sehol, és még magyarázat sem volt hozzá a tájékoztatóban, hol lehet. "Szalmakalapos nő" volt a címe, és egy nagyon csinos, fiatal lányt ábrázolt (ez nem az a kép, mert azt nem találtam meg, hanem egy másik róla).

Azért lettem volna kíváncsi rá, mert elég szokatlan módon került a családi képtárba: az egyik báró, Sir Harry Fetherstonhaugh szeretője volt, aki egy bordélyházból hozta magával. Állítólag még az asztalon is táncolt, meztetlenül - már a lány, nem a báró:-). Amikor hat hónapos terhes volt, akkor elküldték a háztól, de nem került utcára, mert a báró egyik barátja, Hon. Charles Greville vette magához szeretőként. Ő festetett róla nagyon sok képet, melyek egyike a fent látható festmény. Amikor viszont a méltóságos úr (a "hon" a honourable rövidítése) találkozott egy gazdag örökösnővel, tovább küldte a nagybátyjához - aki feleségül vette Emma-t. Férje halála után, amikor anyagilag rossz helyzetbe került, a báró támogatta.

Tovább sétáltunk a házban, nézegettük a szobákat, a kilátást belőlük, a sok-sok részletet, ami megmaradt a régi időkből.

Bejártuk a felső szintet, és lementünk az alagsorba, a szolgák szobáihoz. Mindig nagyon élvezem, hogy figyelnek az apró részletekre: a lehető legtöbb berendezési tárgyat használják fel - ha nem is az adott házból - és még az eredetire teljesen hasonlító műételeket is kitesznek az asztalokra. Szép nagy szobák voltak - bár kissé dohosak - és a szolgák életéről is sok mindent megtudtunk pár példán keresztül.

Az utolsó szobában egy babaház volt, amit nem gyerekjátékként kell elképzelni - bár megtudtam, hogy H G Wells, akiknek a mamája házvezetőnő volt, a papája meg kertész - játszhatott vele, persze szigorúan felügyelet alatt.

Már a kijárat felé tartó folyosón mentünk, amikor elhaladtunk egy ajtó mellett, amin egy ugyanolyan információs tábla volt, mint a szobákban, ezért megálltam elolvasni. És ott folytatódott a szalmakalapos nő, Emma Hart története! Kiderült, hogy nemcsak egyszerűen férjhez ment, hanem Lady Hamilton lett belőle - igen, az a Lady Hamilton, aki aztán Lord Nelson szeretője volt!

Vajon miért nem volt szó róla ilyen részletességgel a felső szinten, és vajon miért volt eldugva az élettörténete? Fogalmam nincs róla... Már csak azért sem, mert volt még egy érdekes történet, ami a saját idejében igazi skandalumot okozott, s aminek történetét elolvashattam még fent.

Ugyanaz a Sir Harry, akinek Emma volt a szeretője, nagy kujon lehetett a fiatal éveiben. Korral aztán megváltozott, és visszavonult életet élt. Soha nem házasodott meg - egészen 1825-ig, 70 éves koráig. Egyik nap elsétált az előtt a ház előtt, ahol a tejet köpülték, és meghallotta énekelni az egyik fejőlányt, a 18 éves Mary Ann Bullockot.

A helyszín, ahol mindez történt:

Két év múlva feleségül kérte, a házasságkötésük előtt nevelőnőt fogadott mellé, aki megtanította lady-ként viselkedni, majd elküldte Párizsba, hogy ott fejezze be tanulmányait.

21 évet éltek együtt, nagy szeretetben. Lady Mary Ann Fetherstonhaugh soha nem készíttetett magáról divatos portrét és soha nem mutatták be az udvarban. Egy képet találtam róla, ami a National Trust honlapján van, és csak a linket tudom megadni hozzá.

Sir Harry végrendelet nélkül halt meg, s halála után előbb Lady Mary Ann, majd a testvére, Frances örökölte a birtokot. A lady még halála előtt elrendezte, hogy majd testvére halála után először az egyik szomszédjuk és barátjuk második fia kapja meg élete végéig szóló bérletként, majd egy másik szomszédjukra és barátjukra, a IV. Earl of Clanwilliam-re szálljon, aki beleegyezett a Fetherstonhaugh név felvételébe. Hogy miért kellett előbb még egy másik szomszéd második fia, arról fogalmam sincs.

A lady és testvére teljesen visszavonult életet éltek Sir Harry halála után. Mrs Wells akkoriban volt ott házvezetőnő, s fia szerint nem lehetett nála rosszabbat elképzelni. Ki is rúgták... H G Wells-re nagy hatással volt a ház és lakói: igazi időkapszulának látta, ahol megállt az idő. ahol a hölgyek ugyanazt a napi rutint követték és mindig ugyanarról beszélgettek. Ez persze részéről nem dicséret volt, hiszen ősszocialistaként sokszor támadta az uralkodó elitet.

Sem Lady Mary Ann, sem a későbbi tulajdonosok nem változtattak a házon semmit, ezért az egészen 1989-ig őrizte a viktoriánus hangulatát (1954-ben adományozták a National Trust-nak).

Peti születése évében (1989) felújították, és egy munkás hegesztőpisztolyától a tető lángrakapott. Mivel a víznyomás gyenge volt, a tűzoltók nem tudták eloltani, csak kordában tartották a tüzet egy darabig. Ezalatt a tulajdonosok, a National Trust tagjai és a látogatók megpróbáltak mindent kimenteni. Végül az épület szinte teljesen leégett, olyannyira, hogy egy darabig nem is tudták eldönteni, hogy mi legyen vele. Szerencsére a felújítás mellett döntöttek, ami 10 éven keresztül folyt - de legalább a bútorok és a berendezési tárgyak tényleg eredetiek.