Pár napja olvastam egy cikket egy 21 éves lányról, aki úgy döntött, elveteti a gyerekét. Nem voltak teljesen meggondolatlanok a barátjával, csak tudatlanok, ugyanis nem voltak tisztában azzal, hogy a helyi fogamzásgátlónak csak 70 százalékos a biztonsága. 

A lány végigment az egész procedúrán: megismételt tehességi teszt, labor, két tanácsadás. Ez utóbbin nem próbálták lebeszélni, csak tájékoztatták a gyerekvállalással járó előnyökről, a magzat fejlődéséről és az abortusz veszélyeiről valamint a jogszabályokról.

Mire elérkezett a műtét napja, már nem volt olyan biztos a dolgában (a cikkben nincs kifejtve, hogy miért). De végül is folytatta és bement a kórházba. A műtét előtt kiderült, hogy a magzat halott, szóval végül is nem abortuszt kellett rajta elvégezni.

Mikor a műtőbe vitték, üvegcsékben magzatokat látott. Ez annyira megrázta, hogy úgy gondolta, ha nem lenne halott az övé, inkább mégsem vetetné el.

A kommentelőktől persze kapott hideget-meleget, bár többségben voltak azok, akik megértették döntését. Ugyanis a cikkből egy gondolkodó, érző, kételkedő ember képe bontakozott ki.

De senki nem vette észre, hogy a kórház milyen erkölcstelenül járt el. Ugyanis ha már valaki elhatározta magát, hogy elvégezteti ezt a műtétet és részt vett a két tanácsadáson is, tisztességtelen az utolsó pillanatban ilyen érzelmi zsarolásnak kitenni. Hiszen így van esélye, hogy hirtelen felindulásból hoz meg egy, az egész életére ható döntést.

Sokféleképpen lehet megélni azt a pár hetet a műtétig. Van - aki ugyan elindítja az eljárást -, de mégis végig tépelődik, kínlódik, hol így, hol úgy érez. Van aki már az elején tudja, hogy nem lehet, és végig szenvedi azt az időt, ami alatt nem szeretheti meg azt, aki benne él. Tudatosan nem hívja gyereknek, de mindent megtesz, hogy "addig" egészségesen éljen. És persze van olyan is, akinek nem jelent semmit egy ilyen elhatározás.

De a döntésüket tiszteletben kell tartani. Hogy a kioperált magzatok "kiállítása" csak figyelmetlenség vagy tudatos választás volt a kórház részéről, nem is számít. Ha csak egy embert befolyásolt, már részesek egy ember sorsának az alakításában - a felelősség vállalása nélkül.