A szerdai angol órámra eljött két nő, és előadást tartott arról, hogy mit kell mondani, hogyan kell helyesen viselkedni egy interjún. Megadták a honlapjuk címét, ahol a munkát keresők hasznos dolgokat találhatnak: 

https://nationalcareersservice.direct.gov.uk/Pages/Home.aspx

Nagyon rendes a kormánytól, hogy ilyenre is áldoz!

Sok újat nem mondtak egyébként, mert nekem nyilvánvaló, hogy kosztümben menjek, időben érkezzem, kezet fogjak, bemutatkozzak, ne vágjak a másik mondandójába (ez utóbbiból látszik, hogy hivatalos körülmények között tudom magam tűrtőztetni:-)). A végén felajánlották, hogy aki szeretné, annak tartanak egy tíz perces próba interjút. Utána további tíz perc alatt elmondják, hogy jó volt-e a taktikánk. Persze kapva kaptam az alkalmon, hiszen minden gyakorlás kincset ér.

Pénteken, Katharine órája után szépen hazamentem, megmostam a hajam, szép harisnyát vettem, kivasaltam a blúzomat, és kikészítettem a szürke kosztümömet, amiben államvizsgáztam. Igaz, kicsit szűk volt rám akkor, de még így is jó - gondoltam. És jó lesz a fehér blúz is, amiből kissé kikandikál a melltartóm a gombok között, de hát úgyis lesz rajtam kosztümkabát... Mielőtt felvettem volna őket, kicsit készültem még: átnéztem azokat a kérdéseket, amiket feltehetnek, például mit csináltam a munkahelyeimen vagy mit csinálok azóta, hogy itt élünk.

Gyorsan beleugrottam - volna a szoknyámba, ugyanis nem tudtam felhúzni a cipzárt, ami a rángatásra ki is ugrott a helyéről :-( A másik kosztümömről szó sem lehetett, mert az már nyáron sem jött rám, szóval szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy elkövetem az egyik alaphibát: el fogok késni. "Sokkhelyzetben" szerencsére gyorsan mozog az agyam: felvettem a Gergőtől kapott szürke pamutruhám, és a szürke kosztüm kabátját. Egész jó lett :-)

Szóval időben érkeztem. Egy nagyon kedves nő, Amanda fogadott, megkérdezte, hogy milyen típusú munkát szeretnék, és hogy nincs-e ellenemre, ha felveszi filmre az interjúnkat, amit majd később elküld, hogy abból is tanulhassak. Persze, ennek a lehetőségnek is örültem. 

Utána eljátszottuk, hogy most érkezem, bejövök, bemutatkozom, leülök.

Először magamról kérdezett, majd a munkahelyeimről. Elmondtam, hogy két éve élek itt, és eleinte azért nem akartam dolgozni, hogy segítsem a gyerekeket. Közben készültem a vizsgáimra, elkezdtem angolul tanulni, önkénteskedtem a YMCA-ben, majd most a College-ban.

Nagyon fontosnak tartotta, hogy a csoportos munkában hogyan tudok helytállni, hogyan dolgozom "nyomás" alatt, mik az erősségeim, gyengeségeim, milyen a számítógépes tudásom. Mivel itt még nem dolgoztam, csak magyarországi példákat tudtam mondani. Ezen kívül soha nem dolgoztam igazi csapatmunkában, hiszen főleg egyéni feladataim voltak - hacsak a diktálást nem vesszük annak :-) Igazából nem tudtam, hogy Amanda mit ért ezalatt. Gergő munkahelyén ugyanis vannak csapatgyűlések, ahol mindenki mondhatja az ötleteit - nahát, ilyen nekem nem volt, hiszen titkárnő vagyok. Gyengeségnek megemlítettem az elégtelen nyelvtudásomat.

Többször megállítottuk az interjút, hogy elmondhassa a véleményét. Azt ajánlotta, hogy mindenre hozzak példát, és inkább az angliaiakat válasszam. Két példát mondtam a "nyomás" alatti munkára: az egyetemen mindig évkezdés és vizsgaidőszak előtt volt a legtöbb munkám, és mindenkinek minden azonnal vagy tegnapra kellett - mmmm, milyen jó kis időszak volt! A másik példát az életemből merítettem: ezen a héten hétfő-kedd önkénteskedés, szerda saját óra, szerda este szülői Andrisnak, csütörtök szülői Misinek, utána cserkész vezetőségi ülés - és itt megálított, hogy ugyan ezt miért nem említettem meg, hiszen ez tökéletes példa a csapatmunkára. 

Hát, azért nem mondtam, mert ugyan tényleg minden hónapban találkozunk, és végig hallgatom az ülést - szó szerint, hiszen örülök, ha megértem, amikor nyolc angol egyszerre beszél. Velem jól jártak mint a szülők képviselőjével, mert igazán nem sokat akadékoskodom :-)

De Amanda azt mondta, hogy ezt igenis említsem meg, hiszen itt nagyon sokra becsülik az önkénteskedést, és azt is, hogy én nemcsak otthon ülök, hanem teszek is valamit. Ezen kívül megtudtam, hogy egy interjú itt igazából egy adok-kapok játék, és a munkáltató arra kíváncsi, hogy hogyan tudom eladni magam. Ajánlotta továbbá, hogy fejlesszem az excel tudásomat, és ne említsem gyengeségnek az angolomat - azt úgyis azonnal érzékelik :-) Átnézte a CV-met is, Kihúzta a születési dátumomat, és azt mondta, hogy az "általános titkárnői teendők" helyett írjam is le részletesen azokat.

Végül is háromnegyed órát voltam nála, és amikor eljöttem, akkor úgy sütött a nap, hogy nem kellett kabát. Itt a tavasz! Ja, és le kell fogynom.