Az egyik volt kollégám felesége öt testvér közül volt a legidősebb lány. Ezért a szülei már eleve úgy nevelték, hogy segítsen a testvérei felnevelésében. Így amikor gyereket várt, csak az volt az egyetlen kívánsága, hogy mindenképpen fiú legyen, mert neki olyan rossz volt, hiszen nem jutott neki gyerekkor. Úgy vélem, annyira rátelepedett ez az érzés a gondolataira, hogy eszébe sem jutott: neki nem kell elkövetnie ugyanezt a hibát...
És az ő esete egyáltalán nem ritka. Többekről is hallottam másodkézből, akik ugyanígy jártak, és nemrég találkoztam egy 17 éves lánnyal, aki szintén ezt mesélte magáról. Neki különlegesen nehéz volt: a legkisebb húgáról, amikor ő 13 éves volt, kiderült, hogy rákos. Az ezt követő két évben, mivel az anyja állandóan, az apja amikor tehette a kórházban volt, ő volt az anyuka (a kishúga szerencsére meggyógyult). Valószínűleg mindenképpen így alakult volna a sorsa, hiszen ez egy válsághelyzet volt. De már eredetileg is ezt a szerepet szánták neki a szülei, mert hét testvér közül ő volt a legidősebb lány.
Mintha még mindig törzsi társadalomban vagy nagyon zárt közösségben élnénk, és a gyerekhalálozás még mindig nagyon magas lenne. Hogy értsék mire gondolok, álljon itt pár sor Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia c. könyvéből, amely a rokonszelekció elméletét mutatja be:
"Bizonyos viselkedések, így az önzetlenség és az együttműködés nem illenek bele a hagyományos darwini paradigmába, hiszen általuk az egyed nem növeli a saját túlélési és szaporodási sikerét. Nyilvánvaló, hogy a táplálékról, a szaporodási partnerről vagy a biztos rejtekhelyről lemondó altruista a természetes szelekció vesztese, hiszen fennmaradási esélyeit kockáztatja, és kevesebb utódot hagy hátra."
"Csakhogy az individuális gének másolatait nem csupán az egyén közvetlen leszármazottai hordozzák, hanem egyéb rokonai is, mégpedig a rokonság mértékének megfelelő arányban. Ennek fényében érthető meg, hogy a rokonoknak nyújtott támogatás valójában adaptív stratégia az önzetlen egyed szempontjából. Amennyiben az altruista tettével pozitív hatást gyakorol a kedvezményezett rokon túlélésére és szaporodására, úgy segíti elterjeszteni saját génjeinek az illető rokonban lévő másolatait."
"Az altruista tevékenységek egyik sajátos formája a testvérekre irányuló támogatás, amelynek lényege, hogy a korábbi alomból származó állatok még ivarérettségük elérése után sem vesznek részt a szaporodásban egy ideig, hanem szüleikkel maradnak, és kisebb testvéreiket gondozzák (sakál)."
"Ez az embereknél is pontosan így működik, példa rá a Baranya megyei beás cigányok falvaiban készített kutatás. Ha az otthon maradó lányok értékes segítséget nyújtanak a gyerekgondozás terén, a szülőknek lehetőségük van újabb gyerekek világrahozatalára, továbbá ez az altruizmus nem rontja túlságosan a lányok reproduktív kilátásait, akkor a testvérgondozásra pozitív szelekció irányul, és a mintázatot a részt vevő egyének stabilizálják. Azokban a családokban, ahol az elsőszülött lány, a szülők átlagosan egy gyerekkel többet vállalnak, és szüléseik között rövidebb időtartamot hagynak."
És hozzáteszem, hogy a fenti viselkedési mintázat teljesen természetes a zárt vagy rossz körülmények között élő emberek között, és egyáltalán nem veszik rossz néven, hogy nincs gyerekkoruk.
Csakhogy már nem zárt közösségekben élünk, és bár sokaknak egyre több nehézséggel, szegénységgel kell szembe néznie, azért a túlélésért folyó harc nem rendkívül mostoha körülmények között történik (természetesen most csak a jóléti társadalmakról beszélek). Viselkedésünket, párválasztásunkat valóban még mindig meghatározza, hogy az emberiség életének 99%-át vadászó és gyűjtögető életformában élte le, és a legtöbb embernek akár 100 éve is nagyon nyomorúságos élete volt. De egyszerűen nem megy a fejembe, hogy jó körülmények között élő emberek hogyan képesek előre eltervelten tönkretenni egy kislány fiatalságát.
Persze az sem biztos, hogyha valakinek igazi, játékos gyerekkort adnak a szülei, akkor boldog lesz. A viselkedéssel foglalkozó tudományokban mindig előre leszögezik, hogy ugyan bizonyos tényezők meghatározzák, hogy milyen lesz felnőttkorában az ember, de ez nem azt jelenti, hogy minden emberi cselekvés determinált, hogy a dolgoknak egyszerű okaik lennének, továbbá egy ok fennállása esetén nem biztos, hogy ugyanaz az okozat fog történni mindenkivel, csak nagyobb a valószínűsége.
Erre én elég jó példa vagyok. Bár a szüleim elhanyagoltak, de hagytak játszani, nem várták el tőlem a felnőtt viselkedést. Mégsem voltam boldog, mert mindig én voltam az osztály páriája. De erre már az evolúciós pszichológia csoporthierarchiával foglalkozó elméletei adják meg a választ. Elárulom: itt is őseink mostoha környezete, a szűkös erőforrások és az "egyedek" szaporodási sikere áll a háttérben...
