Az egyik előző bejegyzésemben (Goldwell park...) írtam a titokzatos talán ásólúd tojóról. De az igazság sokkal érdekesebb! Miklós már meg is írta, hogy ez egy tőkésréce-házikacsa hibrid, onnan a sok fehér szín benne. "A csőre, a feje és a nyaka alapján tőkésréce volt a papa vagy a mama. Ugyanannak a fajnak a háziasított változata fehér (ugyanúgy, ahogy a nyári lúd háziasított változata is többnyire fehér). Viszont a házikacsában és házilúdban is van az eredeti "vad" színű változat. A vad és a háziasított változat könnyen "félrelép" egymással, bármilyen színűek is, és ha az egyik fehér, akkor ez az eredmény!"

Köszönöm Miklós!

Pár kép még róla:

És most egy arról, aki kiüldözte a vízből:

A következő néhány kép a Victoria parkban készült:

Kanadai lúd:

Tőkésréce - vagy mégsem az, nézzék azt a barna pöttyös nyakat:

Egy költői hattyúkép:

Így azért inkább a bütyök dominál:

Ezt a tőkésréce tojót Misi fényképezte:

Hát nem gyönyörű a tolla?

Ezek a finom színek és minták!

Most jöjjön két kép, amit londoni sirályokról készítettem. Az elsőnek fura neve van angolul: kisebb fekete hátú sirály. Onnan tudtam azonosítani, hogy a könyvemben benne van: a nagy fekete hátú sirálynak sohasem sárga a lába:-):

A következők fogalmam sincs, hogy milyenek:

Idelinkelek egy oldalt, amin jó sok sirályfajta van:

www.haziallat.hu/madar/disztyukok/siraly/4335/

Amikor Salisbury-ben voltunk, fényképeztem le ezeket az édes kiskacsákat:

Azért ilyen elmosódottak, mert menekültek ez ellen a szárcsa ellen:

Egy másik csatornán bujkált ez a vízityúk:

Bár nem szeretem a galambokat, azért ezek Oxfordban elég szépek voltak ahhoz, hogy Andris kérésére lefényképezzem őket:

És a végén térjünk vissza az "én" madaraimhoz! A hosszú esőzés rövid szüneteiben kibújtak a bokorból kicsit átszellőztetni a tollaikat.

Pár napja tengelicek költöztek a szomszéd bokrába:

Végül egy jól sikerült portré rigópapáról:

Szeretem a madarakat!