Tegnap Andris nyert egy hajvasalót a tombolán. Readingben voltunk, a magyar majálison. Mivel már (még csak) 4 hónapja élünk Angliában, szokatlan volt, hogy mindenki magyarul beszél körülöttünk, és mindenki megérti, amit mondunk:-)

A felnőtteknek volt csocsóbajnokság, szkanderbajnokság - Gergő nem indult rajta, mondván, hogy általános iskolás korában gyenge volt benne:-). A gyerekeknek arcfestés, horgászat, éneklés, ami a mieinknek már nem igazán való. De mi kilógtunk a sorból, mert főleg hét éven aluliak jöttek el. És ami meglepő és örömteli volt, mert elszoktam otthon tőle: nagyon sokan voltak! Úgy látszik a külföldön élő magyarok megvalósították a nemzethaláltól félők álmát - igaz nem egészen úgy, ahogy azok gondolják...

Főleg harmincon túliakat láttunk egy-két nagymama kíséretében és elég sok vegyes házasságot. Sokan ismerték is egymást. Egy-egy elejtett mondatból ("még csak másfél éve vagyunk itt") arra következtettünk, hogy mi még a nagyon frissek közé tartozunk. Akik szervezték a majálist, magyar iskolát is működtetnek Readingben. Gergő beszélt egyikükkel, és kiderült, hogy sajnos csak kisebb gyerekeknek. Nagyon bánjuk, hiszen milyen jó lett volna, ha tanulnak egy kis magyar történelmet meg irodalmat is, és magyarok között lehetnek pár órát. Így majd mi fogunk velük foglalkozni. A tervem az, hogy ha hazautazunk nyáron, akkor veszünk történelem, irodalom és nyelvtan könyvet. Többre nincs szükségünk, mert a többi tárgyat itt is tanítják. Kicsit máshogy, mint nálunk azért. A matekot ugyanúgy, de a történelem, a környezet, a tudomány (Science) nem a magolásra vannak kihegyezve. Például Andrisék úgy tanulnak az egészséges ételekről, hogy el is készítik az iskolában.

Misi most mesélte egyébként, hogy az iskolában olyan vécé van, hogy addig nem tudja kinyitni az ajtót, amíg nem mosott kezet.

De visszatérve a különbségekre, Andris lelkesen mesélte, hogy az újsághírről tanultak az isiben, és felsorolta a négy W-t (Who, Where, When, What), majd elmagyarázta mi a headline és a short headline. Amit én a főiskolán, Sajtóműfajok órán tanultam...

Na, de újra visszatérve a tegnapi napra, egy furcsaság azért volt. A kürtőskalács (chimney cake) - amiért 1 órát álltunk sorba -, a lángos és kolbász árusok mellett két, szerintem nem igazán odavaló standot is felállítottak. Az egyiknél piros-fehér-zöld színű hamutartókat, a másiknál matyóhímzéses terítőket, blúzokat árultak. Azért gondolom, hogy nem odavalók, mert azok többsége ugyanis, akik most mennek ki külföldre, már nem annak a generációnak a tagjai, akiknek fontos magyarságuk mutatása - az én generációm már hazafias nevelést sem kapott az iskolában - esetleg otthon. És most itt a patriotizmusra gondolok. Ezért nem hordunk még ünnepnapokon sem népi viseletet. Nem is láttam senkit vásárolni a fenti standokon. Aki mostanában hagyja el Magyarországot, nem úgy kötődik hozzá, mint az 56-os menekültek. Vagy úgy gondolja, hogy pár év kinti munkával nagyobbak lesznek az esélyei, ha visszajön. Vagy úgy, hogy otthon semmiképpen nem tud boldogulni, és a gyerekeinek sem tudja biztosítani a jövőjét. Idelinkelek egy, az Örülünk Vincent? blogon megjelent írást, aminek érdemes beleolvasni a kommentjeibe:

orulunkvincent.blog.hu/2012/05/11/el_lehet_menni_13 

Itt van pár kép, ami a majálison készült:

Egészében véve nagyon tetszett nekünk, hogy ilyen találkozókat és iskolát is szerveznek a kinti magyarok.

De mit csináljak a hajvasalóval?